Ünnepi kiborulás - Avagy a pláza szörnyei

Karácsony lesz. Igen. A számomra legrettegettebb ünnep, mert el kell menni vásárolni. A plázába más ötlet és kreativitás híján. Szóval, úgy hozta az élet, hogy egyik nap el kellett mennem egy plázába, most nem azért, hogy kikészítsem az idegeim, hanem mert történetesen mellette van a metró állomás, és a KÖKI nem mondom melyik plázából egyenesen a metró megállóba lehet jutni. Én úgy terveztem, hogy berohanok a fent nevezett plázába, találkozom a New Yorker alsó szintje előtt a két barátnőmmel, akikkel mentünk valahova, és mehetek is abból a borzalmas szar  csodálatos plázából. Aha. Állok a bolt előtt. Lassan fél órája. Felhívom, barátnőmet, hogy ugyan hol a jó életben van, mire ez az egyszerű feleletet kapom: "Rebi. Azt mondtad, háromra, vagy fél négyre." Na ekkor sápadtam el, ugyanis fél három volt, óra tizenkettőkor jár a vonat, amivel barátnőm jön, ami azt jelenti, hogy... Ne! ... Majdnem egy órát el kell töltenem a plázában! Jó, Rebeka, erős vagy, megcsinálod, nem lesz semmi baj... Gyorsan kifújtam magam, aztán úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, körül nézek, hátha látok magamnak vagy valamelyik szerettemnek valamit. Na, itt történt az első dolog, amitől kikészülök.

Bementem egy számomra szimpatikus üzletbe, jó, bevallom, inkább magam miatt. Az egy dolog, hogy egyből hatvanan jöttek nekem és taposták szét a lábamat, de kicsit irritáló, ha az embernek kiszakad a dobhártyája valami csodálatos karácsonyi dal trendi diszkó feldolgozásától. Ott akkor most táncolva kell vásárolni? Szerintem rém ciki, hogy még az eladó hangját sem hallottam a mérhetetlen decibellel üvöltő borzalmas szar és elcsépelt csodálatos karácsonyi daltól. Az egyetlen pozitívum: vettem egy sapkát. ☺

Második dolog: engem iszonyatosan idegesít a tömeg. Tudtam, hogy amikor elmegyek vásárolni, tömegnyomor lesz és levegőt nem fogok majd kapni. De. Arra nem számítottam, hogy karácsony előtt három és fél héttel megmozdulni sem tudok a folyosón. Éljen az izzadt hát és a hónaljszag, ami mindent beterít! 

Harmadik, egyben utolsó: Azt hiszem, a nap mottója a "Nem, köszönöm!" volt. Mert ha csak áthalad az ember a plázán, biztos, hogy minimum hat "kuponos" támadja be. Én megértem, hogy ez a munkája, de az, hogy először mosolyogva elmondok egy érthető "nem, köszönöm"-öt, aztán egy "Nem, ajándék utazást sem szeretnék nyerni", kicsivel ingerültebben, majd egy "NEM, BIZTOS NEM KÉREM!" felszólalás után meg is értik, nem csodálatos? És az a durva, hogy engem az ilyenek tuti megtalálnak. Bárhogy próbálok elsurranni, megtalálnak. Rémisztő.

Ezek után, szerintem idén maradok a netes vásárlásnál. Hohohoho!                                                                                          
Kommentben írjátok meg, mivel értetek egyet, mivel nem, ti mit tapasztaltok! :) (addig is, itt egy feldolgozás, amit például szeretek)

xoxo Rebi